Szurcsik József: Ember embernek
Kiállítás: 2010. november 10-30.
A valami hiánya
I.
Lágy, szelíd allegorikus figurák, szemben a korábbi, durva, rusztikus nagyon is valóságos alakjaival. Profiljai már nem bürokraták, a rendszer lényegének megtestesülései, hanem a hétköznapok világa felett álló totemek, melyek lényegüket és tekintélyüket pontosan a hétköznapiságtól való megkülönböztetettségükből nyerik. A valami hiánya mesél e képeken. Szurcsik alakjai soha nem volt tájak őrzői, menhirek, melyekről tudjuk, honnan, miből erednek, ám értelmüket csakis egy fiktív térben és időben találhatják meg. Csak úgy mesélnek, ha tudjuk, nem közénk tartoznak. A képzelet pókhálóját szövik a valóság köré, hogy gondos iparkodással őrizzék e határvidéket az embertől, aki valóságán túl önmagát is felfalná. Terra incognita ahol állnak; megismerhetetlen, megközelíthetetlen, magányos terület, ahova sem a ráció, sem a valóság nem férkőzhet be; megmaradva a képzelet végtelen partvidékén.
II.
Szurcsik allegorikus figurái a hiány jelképei, létüket a meghatározhatatlanság tartja fent. Körülírhatók, de meg nem határozhatók, olyannyira, hogy képesek visszaverni a ráció minden kísérletét, mely definiálni igyekszik azok szerepét a realitás horizontján. Örök rejtőzködők, akik legmélyebb lényegüket csak az értelem határain túli tartományban fedik fel, állandó mozgásban tartva a festményekhez kapcsolódó gondolatokat és képzettársításokat. Konkrétumok és nyugvópont nélkül artikulálódik figurái körül a meghatározó értelem, folyamatos imbolygásban, állandó lebegésben tartva a festmények értelmezési síkját, olvasatát. Ettől igazán valódi a rom.
A kiállítás 2010. november 10. és 30. között volt látható a Virág Judit Galériában.