Aggházy Gyula
(1850-1919)
1869–73 között előbb a bécsi, majd a müncheni akadémián tanult, az utóbbi helyen Wagner Sándor növendékeként. 1874–75-ben rövid szolnoki tartózkodás után Párizsba utazott, ahol Munkácsy Mihály környezetében dolgozott. 1876-ban egy esztendőt Szolnokon töltött, végül Pesten telepedett le, ahol főként szolnoki zsánerélményeit vitte vászonra a Pettenkofen által kimunkált könnyed festői modorban. Szolnokhoz kötődik legnagyobb igényű képe, a Munkácsy pszichologizáló művészetére utaló Terefere, amelyért 1881-ben Ráth György-díjat kapott. 1885-ben Mészöly Géza hívására a Balaton mellé költözött, s a szolnoki tematikát dunántúlira cserélte fel. 1897-től haláláig a Mintarajziskola tanára volt. Anekdotizáló, kispolgári szemléletű életművéből kiemelkedik néhány, tanulmánynak szánt tájképe, köztük a Tájkép boglyával és szekérrel (1880-as évek vége) című kompozíció.