Református vallású családba született. Az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte, aztán a római Scuola Libera Firenzében tanult tovább. 1905-ben Őszi táj című képével keltett feltűnést először. 1911-1912-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács és a tájképfestők díját; innentől kezdve a tanács illetve a Nemzeti Szalon kiállításainak állandó résztvevője lett. Képeit 1912-től Andaházy művésznéven szignálta. Párizsban élt egy darabig, ahol több tárlatot is rendezett, utoljára 1927-ben, a Galerie Durand-Ruelben. Ez bretagne-i, normandiai és Cote dAzur-i tájképekből, párizsi rajzokból állt. Egy képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, egy másik a főváros tulajdonába került.
Az első világháborúban tartalékos főhadnagyként szolgált, kétszer is megsebesült. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Művészeti és Múzeumi Direktórium köztulajdonba vett műkincsek összegyűjtését végző brigád tagja volt. A Közoktatásügyi Népbiztosság segélyben is részesítette és egyik képét megvette.Politikai pályafutását legitimistaként a tiszavirág-életű Magyar Királyság Pártban kezdte, melynek alapító-tagja volt. A párt IV. Károly sikertelen visszatérési kísérleteit követően szétszéledt. Az 1920-as választásokon nem jutott be a parlamentbe, 1921-ben azonban a mandátumáról lemondott Reök Iván helyére kiírt időközi választáson Mindszenten a Magyarországi Munkáspárt színeiben bekerült a nemzetgyűlésbe. A parlamentben leginkább a földbirtokreform és a numerus clausus ellen szólalt fel; egyszer egy közbeszólásáért még a teremből is kivezettették. Az 1922-es választásokon már a Rassay Károly-féle Kisgazdapárt színeiben indult, de nem került be. Még ebben az évben emigrálni kényszerült ellenzéki magatartása miatt; 1929-ig Párizsban élt. Hazatérte után csatlakozott a kormánypárthoz (Egységes Párt), aminek színeiben 1930-ban egy időközi választáson jelöltette magát, de a voksolás előtt visszalépett a Gaál Gaszton fémjelezte Agrárpárt javára. Az 1931-es választásokon a Mindszenti körzetben nyert mandátumot. Még abban az évben kilépett a kormánypártból és csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz. Az 1935-ös választásokon már az FKGP színeiben jutott be az országgyűlésbe. A kampány során Endrődön egy számára összehívott választási gyűlést erőszakosan feloszlattak; még a tömegbe i belelőttek. Az endrődi sortűz néven elhíresült eset Gömbös Gyula erőszakos kormányzásának egyik szimbólumává lett.Az 1939-es választásokon alulmaradt a kormánypárti jelölttel szemben. 1945 elején az "Elhagyott Javak Kormánybiztossága" vezetőjévé nevezték ki. Októberben a helyhatósági választásokon bejutott a fővárosi közgyűlésbe, majd az 1945-ös választásokon az országgyűlésbe is. 1946 decemberében Magyarország törökországi (ankarai) nagykövetévé és egyben meghatalmazott miniszterré nevezték ki, ami miatt 1947. január 21-én lemondott képviselői mandátumáról (helyére Mihályfi Ernőt hívták be).Nagy Ferenc erőszakos lemondatása elleni tiltakozásául számos diplomatához hasonlóan ő is lemondott tisztségeiről és külföldön maradt; Argentína fővárosában Buenos Airesben telepedett le. 1949-es alapításától egészen 1956-ig tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, de az emigráns politikai életben csak mérsékelt szerepet játszott. 1957-1958-ban a Független Magyarok című folyóirat szerkesztő-kiadója volt.Későbbi sorsa nem ismert, egyes források 1960 köré teszik halálát, míg mások 1981 májusára. Egyik unokája, Federico Andahazi-Kasnya író lett.