1952-1959: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Bernáth Aurél, Fónyi Géza, Pap Gyula. Tanulmányúton járt: Németországban, Lengyelországban, Szovjetunióban, Franciaországban, Oroszországban, Csehszlovákiában. 1963: KISZ-díj; 1964-1966: Derkovits-ösztöndíj; 1976: az V. egri Akvarell Biennálén a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja díja; 1981: a szolnoki Festészeti Triennálé díja; 1995: Munkácsy-díj. 1959-től volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja, 1965-ben vezetőségébe is beválasztották. 1972-től a szentendrei művésztelep, 1980-tól a szentendrei Műhely Galéria tagja. Budapesten és Szentendrén él. 1959-től vesz részt kiállításokon. A festmények mellett grafikát, plasztikát, gobelint, üvegkompozíciót alkot. Az 1960-as években született festményei lírai táj- és városképek, csendéletek, enteriőrök, életképek, portrék. Feszes szerkezetű, színgazdag kompozícióin szülőhelye tárgyi, hangulati emlékeit festi meg. Jellegzetesek trombitás csendéletei. 1972-től, Szentendrére költözésétől, megváltozik festészete. A korábban is ábrázolt népi tárgyakból motívumokat (szív, tulipán, kereszt, bábu, ék, kör) emel ki. Eltávolodik a reális ábrázolástól, a valóságos elemeket stilizált népi motívumok, geometrikus formák váltják fel. Az 1970-es években született alkotásokon a képtér még egységes, a tiszta színekkel festett motívumok teret érzékeltetnek, áthatják egymást. A 70-es, 80-as évek fordulóján kompozíciói síkszerűekké válnak. A képek meghatározó színe a fehér. A jellegzetes motívumok ritmikus sorokban, gazdag variációkban jelennek meg, kitöltve a képfelületet. Az 1990-es évek elejétől festészete komorabbá válik, sötét színű, nagyméretű műveket alkot. A sötét felületet csak néhány motívum bontja meg.