Bolmányi Ferenc
(1904-1990)
Róna Józsefnél szobrászatot, Magyar Mannheimer Gusztávnál festészetet tanult. Egy évet töltött a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1932: osztrák állami ezüstérem; 1974, 1984: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1987: érdemes művész. Az 1920-as években Jugoszláviában, Olaszországban, Münchenben élt. 1928-ban tért haza. 1932-1934 között Bécsben tartózkodott. 1936 és 1945 között Szentendrén alkotott, 1945-től 1947-ig a nagymarosi festőiskolát vezette. Dolgozott a zsennyei művésztelepen. Pályája elején elismert és sok megrendelést kapott portréfestő volt. Jugoszláviai tartózkodása alatt Mestrović hatására plasztikával is foglalkozott. Művészete későbbi, szimbolikus tartalmú korszakaiban a fénynek és a színeknek volt kiemelkedő jelentőségük. Alkotásaiban a szépség és a harmónia utáni vágy és a pusztító erők küzdelmét ábrázolta. 1933 és 1935 között alkotta a Fényváros ciklust, melyben fénnyel körülölelt, gigantikus, utópisztikus városokat festett. 1936 és 1945 között Szentendrén a festő által lírainak nevezett képek születtek. Ebben a korszakban művein hangsúlyozottabb a szerkezet, komorabbak a színek. 1945-től 1947-ig már Nagymaroson festette a cirkusz, a vásárok világát idéző, Robin úr és társulata sorozatot. Erőteljes színek, naiv ábrázolásmód jellemezte ezeket a meseszerű festményeket. 1948-tól egy rövid periódusban, madaras és idilli hangulatú képeket festett, majd az 50-es évek végéig olyan figurális műveket, melyek képalkotása elvezetett a 60-as évek nonfiguratív festményeihez. A 60-as években nonfiguratív, de figurális hatású, általa kozmikusnak nevezett, dinamikus, lüktető kompozíciójú képeket alkotott, melyekben érzelmi telítettségű színekkel, formákkal fejezte ki a világ kettősségét. Az évtized végétől művészetét összegző üvegablakokat is tervezett.