1943-44: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szőnyi István. 1968: Román Kulturális Érdemrend I. fokozat. Bár 1944-től véglegesen Nagybányán telepedett le, művészete nem kapcsolódik a kolónia hagyományaihoz. A szürrealizmussal és expresszionizmussal rokon szemlélettel a művészi groteszk formanyelvén dolgozott föl társadalmi témákat. Kompozíciós műveket, tájképeket és karakteres portrékat festett olajban és temperában. Művészetét az állandó újrakezdés és kísérletezés jellemzi. Műveiben jelentkező humora a groteszk helyzetképeken túl hirtelen szürrealista látomássá, döbbenetesen találó társadalomkritikává változik át. Úgy tudja a helyit, a napi aktualitásnak látszó jelenetet átlényegíteni, hogy a jelenséghez, a művészi általánosításhoz jut el. 1975-től nyaranként a szárhegyi alkotótáborbandolgozott, melynek “örökös tagja” volt.