Gyermekéveit Jászapátiban töltötte. 1918-ban építészetet tanult a Műegyetemen. 1919-ben szabadiskola Rippl-Rónai és Vedres Márk műhelyében. 1920 és 1924[5] között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára járt, ahonnan művészetről vallott felfogása miatt kizárták, végül Vaszary János növendékeként festő szakon végzett. 1925-1926-ban európai tanulmányúton vett részt, majd 1926-ban letelepedett Párizsban. 1931-ben alapító tagja volt az Abstraction-Création csoportnak. 1936-ban megszervezte a Les Artistes Musicalistes, 1938-ban a párizsi magyar képzőművészek kiállítását Budapesten. A második világháború alatt bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba (röplapokat sokszorosított), a Magyar Függetlenségi Mozgalom alelnöke volt. 1946-ban a Salon des Réalités Nouvelles alapító, 1957-től vezetőségi tagja. 1947-ben több magyar művész szereplését biztosította a Réalités Nouvelles című folyóiratban, majd 1948-ban megszervezte párizsi kiállításukat. Az 1950-es években építészeti, urbanisztikai, ipari formatervezési munkák foglalkoztatták. Részt vett a Forme et Vie (Forma és Élet) folyóirat szerkesztésében, illetve az Espace (Tér) csoport tevékenységében. Az Union des Artistes Modernes vezetőségének tagjává választották. Halála előtt egy színelméleti abc kidolgozásán fáradozott. Tervezte egy Kör elnevezésű, absztrakt művészekből álló társulás létrehozását. Előkészítette egy önálló, a művészeti írásait egybefoglaló magyar nyelvű kötet kiadását.