Podolini-Volkmann Artúr rajziskolája után 1928-tól 1933-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat. Tanárai Vaszary János és Csók István (akinek tanársegédje a főiskolán) voltak. Római ösztöndíjas korában az Accademia delle Belle Artin Ferruccio Ferrazzinál freskófestést tanult. 1931: a Szinyei Társaság kitüntető elismerése; 1933: a Székesfőváros festészeti díja az Ernst Múzeum CXXXVI. csoportkiállításán; 1933-1934 között: olasz állami ösztöndíj; 1934-1935 között a római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1935: Ferenc József jubileumi szobrászati díj; 1937: Vindobona-érem, a bécsi magyar kiállításon; Szobrászati Grand Prix, Világkiállítás, Párizs; 1938: Luther-emlékmű pályázat díja; Madách-emlékmű pályázat díja; 1959: a Royal Society of British Sculptors II. díja; 1962: Arts and Religion I. díj; 1974: National Stainless Steel Sculpture Competition I. díja. Az Új Művészek Egyesülete és a Rippl-Rónai Társaság alelnöke. 1933-tól rendszeresen dolgozott a szolnoki művésztelepen. 1940-től a művésztelep törzstagja. 1948-ban elhagyta az országot, Olaszországban, 1949-től Cape Townban (Fokváros), később Johannesburgban élt. 1992-ben Szolnokon temették el.
1928-tól kiállító művész. Első kiállításain festményekkel szerepelt. Műveit monumentalitás, dinamizmus jellemezte. Szobrászatot nem tanult. A 30-as évek elején a szolnoki művésztelepen kezdett el mintázni. Már ekkori, realista szobraiban is a tiszta formák kifejezésére törekedett, alkotásai tömbszerűek, kompozíciói zártak. Eleinte kővel dolgozott, majd az évtized végén bronz- és faszobrokat, reliefeket alkotott. Épületplasztikákat is készített, melyekkel az építészet és az alkalmazott művészet egységét szándékozott megvalósítani. Szobraiban magyar népi típusokat mintázott. A 40-es évek végén született alkotásain a formák fölbomlottak, expresszívvé váltak. Dél-Afrikában megismerkedett a bennszülöttek művészetével, szobrászatára hatott a néger plasztika. A 60-as évek végéig figurális, de az absztrakció felé mutató plasztikákat alkotott. Többféle anyagot, fémet, fát, terrakottát használt ekkor készült szobraihoz. Formái fokozatosan egyszerűsödtek. Művei ritmikus, dinamikus plasztikák. Sokalakos alkotásait is a tömör ábrázolásmód, a zárt kompozíció jellemezte. A 60-as évek közepétől használta a Dél-Afrikában található féldrágaköveket, melyekből nonfiguratív szobrokat faragott.