1902: a középiskola befejezése után a nyarat Nagybányán, a szabadiskolában töltötte, ahová 1906-ig visszajárt. Mestere: Iványi Grünwald Béla. 1902-1903: müncheni akadémia, mesterei: Herterich és Diez. 1904: Párizs, Julian Akadémia, mestere: J. P. Laurens. 1948: Kossuth-díj; 1958: érdemes művész; 1968: kiváló művész. Korai munkáiban a plein air festészet hagyományát követte (Ülő paraszt, 1904). 1906-1914 között Párizsban élt. Kapcsolatba került a Fauves-csoport tagjaival, szakított a naturalista felfogással – a természeti látványt már nem visszaadni igyekezett, hanem öntörvényű képpé írta át (pl. Festők a szabadban, 1906; Ülő férfi, 1906). Festészete azonban mindig vaskosabb, anyagszerűbb és ösztönösebb maradt a francia Vadakénál. 1906-ban Nagybányán bemutatott új képei hozzájárultak a művészkolónia megosztásához. Bár ~ festészetének alapélménye mindvégig a közvetlen optikai benyomás maradt, újabb műveiben mellőzte a vonal- és színperspektívát, és vastag vonalhálóba zárta a felfokozott erejű színeket. 1906-tól nyaranta már Nyergesújfalun dolgozott, Kernstok társaságában. 1907-ben a megalakuló MIÉNK tagjai közé tartozott. 1909-ben a megalakuló Nyolcak művészcsoport tagja. 1913-ban díjat nyert a Művészház zsűrimentes kiállításán. Az első világháború éveiben, 1914-1919 között Hollandiában, Bergenben élt. Itt festett képeiben érvényesül a legradikálisabban a síkszerűség, a dekorativitás és a torzítás (Labdát tartó fiú, 1916; A bergeni lelkész, 1918). 1919-1926 között Berlinben dolgozott, megismerkedett a Brücke-csoport egykori tagjaival. Képeinek expresszivitása fokozottabbá vált, színei felizzottak, ekkor kezdett kialakulni jellegzetes egyéni stílusa (Műteremben, 1924). 1925-ben végleg visszatért Párizsba (Párizsi Intérieur, 1926; Álarc és mandolin, 1928). Munkássága ettől fogva az “École de Paris” körébe tartozik. 1933-ban Szinyei-jutalomban részesült. A 30-as években Hatvanban Hatvany Ferenc vendégeként, később Szentendrén töltötte a nyarakat (Lugas, 1948; Szentendrei Vénusz, 1948). Kapcsolata a magyar művészeti élettel mindvégig töretlen maradt. Nemzetközi szereplései mellett rendszeresen részt vett hazai kiállításokon. 1945-1947 között szerepelt az Európai Iskola kiállításain, és bár szorosan nem tartozott semmilyen csoportosuláshoz, rendszeresen részt vett a szentendrei művészek rendezvényein. 1975-ben múzeuma nyílt Szentendrén. Felesége Modok Mária festő volt.