1939: Gallé Tibor szabadiskolája; 1939-1942: Erdei Viktor növendéke; 1942-1943: Örkényi Strasser István magániskolája; 1945: Magyar Képzőművészeti Főiskola (fél évig) 1950-től 15 éven át visszavonult. 1965-ös műterem-kiállítását Bálint Endre válogatta és rendezte 1945-1949 között készült rajzaiból. Ezután újra rendszeresen dolgozott. 1969-1970-ben Párizsban alkotott, a Galerie Lambert két festményét szerepeltette egy kollektív tárlaton. 1980: retrospektív kiállítása nyílt a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. 1982: kiállítás a budapesti Dorottya utcai galériában. A Magyar Nemzeti Galéria megvásárolja két festményét. 1985: június 19-én hal meg Budapesten. Kiállítása nyílik a szentendrei művésztelep galériájában. A glasgow-i magyar hetek keretében önálló kiállításon mutatják be munkáit. 1987: életműkiállítás a Műcsarnokban. 1989: önálló grafikai kiállítás Szombathelyi Képtárban. 1989-1990: második glasgow-i kiállítására 1989. december 9. és 1990. január 12. között kerül sor a Third Eye Centre. 1994: a New York-i Janos Gat Gallery-ben mutaják be műveit. 1995: a budapesti Zsidó Múzeum (később, 1996-ban a Yad Vashem) közös kiállításon mutatja be Gedő Ilka és Román György rajzait. Önálló kiállítás a New York-i Shepherd Gallery-ben. 1996: Yad Vashem bemutatja. 1997: kiállítás a New York-i Janos Gat Gallery-ben. 1998: tizenöt grafikája a British Múzeumba, hat grafikája az Israel Museumba kerül, további hat grafika pedig a düsseldorfi Museum Kunstpalast gyűjteményébe kerül be. 2004-2005: életműkiállítás az MNG-ben. 2006: kamarakiállítás a berlini Collegicum Hungaricum-ban. 2011: nyolc grafikája bekerült a berlini Kupferstichkabinett gyűjteményébe. 2012: három grafikája bekerült az Albright-Knox Art Gallery-be (Buffalo, New York állam, USA). 2013: tizenkét grafikája bekerült a bécsi Albertina grafikai gyűjteményébe. 2013: kamarakiállítás a budapesti Nemzeti Színház-ban  2016: a művész huszonegy önarcképe bekerül a braunschweigi Herzog Anton Ulrich Museum  (HAUM) rajzgyűjteményébe. ~ fiatalon a háború alatt a budapesti gettóban érzékeny ceruzarajzokon örökítette meg a létezés peremére kényszerített családok hétköznapi életét, gyerekek, öregek magányát, kiszolgáltatottságukat. 1945-től az Európai Iskola köréhez tartozva lírai, szürrealisztikus festményeivel nagy ígéret, kiemelkedően tehetséges egyéniség. A politikai változások hallgatásra késztetik. A 60-as évektől csendben, feltűnésmentesen újraépíti életművét, amelyet a szakma is csak korai halála előtt kezdi felfedezni. Mágikus, pszichés hátterű realizmus, mitológiai utalások, áttűnő formák, egymásra rétegződő színek, senki máséval össze nem téveszthető stiláris jegyek jellemzik zömében vegyes technikával készült műveit.