ifj. Czene Béla festés közben
<Ifj. Czene Béla
(1911-1999)
Czene Béla 1930 és 1933 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula volt a mestere. Már 1932-től szerepelt kiállításokon. Stílusában korán rátalált a Római iskola irányvonalára, amiben tovább segítette, hogy 1938–1939-ben Rómában tartózkodhatott, miután Gerevich Tibor javaslatára elnyerte a római Collegium Hungaricum ösztöndíját. Festői stílusában egyre jobban kötődött a reneszánsz klasszikus tradícióhoz, többek között Leonardo da Vinci és Domenico Ghirlandaio művészetéhez, valamint a görög–római hagyományokhoz. A második világháború után lazult a római iskolához való kötődése, és jellegzetes technikával festett képeinek témáit inkább a hétköznapi életből merítette. Ezt követően is folyamatosan kiállító művész, még az 1990-es években is aktív volt. Művészetét számos elismerés kísérte: 1937-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ifjúsági díját, 1942-ben Balló Ede-díjat kapott a „Hunor és Magyar” című festményéért, 1943-ban pedig Budapest Székesfőváros Ferenc József alapítványi díját kapta meg. A háború után 1948-ban a Közoktatási Minisztérium freskópályázatának díját, 1953-ban pedig a IV. Magyar Képzőművészeti kiállításon a Népművelési Minisztérium díját nyerte el. Felesége Hikády Erzsébet, fia Czene Gábor és unokája, Czene Márta is festőművész.