1917-1918: Magyar Iparművészeti Főiskola; 1918-1922: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Réti István. 1922-1924: Párizsban dolgozott, bejárt a Julian Akadémiára, Onódi Bélával Barbizonba látogatott. 1931-1934: római ösztöndíjasként Olaszországban élt. 1939: tanulmányúton járt Svédországban. 1918: Ex Libris jeligés pályázat, I. díj; 1921: Szinyei Merse Pál Társaság díja; 1922: Bicskei Művésztelep díja; Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell utazási ösztöndíja; 1931: Római ösztöndíj; 1936: Ferenc József festészeti nagydíj; 1940: Balatoni ösztöndíj; Fővárosi Fametszet, I. díj; 1941: Fővárosi vízfestmény, II. díj; Eszterházy történeti díj; 1942: Boldog Margit képpályázat, II. díj; 1943: ENIT pályázat, II. díj; 1948: Őszi Vásár – Bányászati pavilon, I. díj. A szentendrei művésztelep (1926) és a Szentendrei Festők Társaságának (1928) egyik alapító tagjaként éveken keresztül dolgozott a szentendrei művésztelepen. Az 1930-as évek végétől kezdve pedig egyre több megbízásos egyházművészeti munkában vett részt és az ún. Római Iskola egyik elismert képviselőjévé vált (Szt. István, a városalapító, Miskolc; Olasz-magyar kapcsolatok, Pannonhalma; Szent Imre kollégium falfestményei, Budapest). Tervezett plakátokat, csomagolópapír- és bélyegterveket, emellett könyv- és újságillusztrációkat. A Tanácsköztársaság egyik sokat foglalkoztatott plakáttervezője volt, az ő nevéhez fűződik a Nem! Nem! Soha! feliratú plakát (1918). 20-as években induló festészete érintkezik Szőnyi István és a köréje gyűlt művészek nevével fémjelzett neoklasszicizmussal, majd a szentendrei periódusban expresszív kifejezőeszközökkel telített formanyelvet alakított ki. A 30-as években egyre tudatosabban foglalkozott történelmi témákkal, célja a magyar történeti festészet megújítása. A quattro- és a cinquecento kompozíciót használta fel, számos korabeli metszetet, rajzot tanulmányozott át a minél korhűbb ábrázolások kedvéért. Monumentális munkája az 1933-1934-ben készült Bakócz Tamás bevonulása c. olajfestmény, mellyel 1936-ban elnyerte a Székesfőv. Ferenc József festészeti nagydíját. 1938-ban a Velencei Biennálén az olasz állam megvásárolta Tatai táj c. tempera festményét. Életművében meghatározó műfaj a tájkép. Bármerre járt, mindenhol megfestette a környező tájak, városok képét, melyek hátteréül szolgálnak történeti és egyházművészeti kompozícióinak. Többféle grafikai technikával (fametszet, rézkarc) foglalkozott. 1947-ben felmondták szentendrei műtermét. 1945 után tájképek, a főváros ostroma idején és utána készült romképek, néhány történelmi és templomi falképei, plakátjai ismertek. Több templomba készített falfestményt. Emellett múzeumok grafikai ábráit rajzolta.