Külföldön letelepedett életkép- és portréfestő. Képzőművészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványaként kezdte, majd a müncheni akadémián Liezen-Mayer Sándor osztályában folytatta. 1889-ben Pesten készített és kiállított Az első nagymosás című képét több életkép (Családi öröm; Vasárnap délelőtt) követte. Müncheni tanulmányai utolsó évében, 1892-ben festett Hofbräuhaus című festményén (Magyar Nemzeti Galéria) a bajor főváros egyik sörözőjét örökítette meg. 1897-ben Női arcképéért Állami Kis Aranyérmet kapott. Tanulmányai befejezése után Európa számos országában megfordult, majd Angliában telepedett le. Virtuóz arcképfestői képessége révén az európai főnemesség és a közéleti személyiségek kedvelt és sikeres portretistájává vált (XIII. Leó pápa; Rampolla bíboros; Roosevelt arcképe). 1914-tól a londoni Royal Art Schoolban tanított. Önarcképe (1911) az Uffizi gyűjteményében található.