A bécsi képzőművészeti akadémián Karl Blaasnál, majd Münchenben Karl von Pilotynál tanult. Első jelentősebb, Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sírjánál 1385-ben című történelmi festményén (1862, vázlat, Magyar Nemzeti Galéria) Thuróczy János középkori krónikája nyomán – a szabadságharc leverését követő időszak szemléletének megfelelően – a nemzeti múlt árulással, ármánnyal teli, tragikus időszakát elevenítette fel. Mária Terézia egy beteg koldusasszony gyermekét szoptatja (1867, vázlat, Magyar Nemzeti Galéria) című későbbi alkotása ezzel szemben nemcsak a bensőséges, családias szemléletű biedermeier polgári életképfestészet hagyományainak továbbélését jelzi, hanem a kiegyezéskori új, optimista történelemszemlélet erősödését is. Szent Erzsébet szentté avatása című festményével a müncheni akadémia 1865. évi pályázatán díjat nyert. 1868-ban Sebesült honvédek címmel rajzot készített Szokoly Viktor Honvédalbumába. 1883-ban a müncheni Képzőművészeti Akadémia történelmi festészeti osztályának a tanára lett. Vallásos és történeti tárgyú festményei (Magyarországi Szent Erzsébet, 1883, Magyar Nemzeti Galéria; Mátyásnak Prágában küldöttség hozza hírül királlyá történt választását, 1896 k.) mellett irodalmi és mitológiai témájú képeket is festett. Kitűnő Faust-illusztrációi és a képekhez készített grafikai tervek romantikus szemléletről, Venus és Tannhäuser című alkotása pedig a színes, kolorisztikus, oldott előadásmód előtérbe kerüléséről tanúskodnak.