A kereskedői pályát hagyta ott a festészet kedvéért. Nem részesült rendszeres akadémiai képzésben, képzőművészeti ismeretekre itáliai tanulmányútjai során id. Markó Károly mellett dolgozva tett szert. Mecénása, gr. Károlyi István jóvoltából hosszabb időt töltött a Közel-Keleten is: bejárta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát és Libanont. Hazatérése után, 1861-ben pályázat útján elnyerte a Nemzeti Múzeum képtárőri állását, mely bizonyos befolyást biztosított számára a korabeli művészeti életben és az Országos Képzőművészeti Társulatban. Lelkesen támogatta a fiatal Munkácsyt és Mészöly Gézát. A romantikus tájképfestészet terén a legjelesebb Markó-követőnek bizonyult: mesterétől különösen a tájkompozíció színpadszerű felépítését sajátította el, ábrázolási és hangulati skálája azonban lényegesen tágabb volt, mint Markóé. Itáliai és közel-keleti utazásai alatt számos rajzot, vázlatot, akvarellt készített, hazatérve ezek felhasználásával festette meg olajképeit (Romantikus táj, Názáreth, Szahara, Sziklás táj stb.). Hazai tájélményeit megörökítő képei (Fóti táj, Bugaci puszta, Mártonhegyi út stb.) romantikus hangvételük mellett klasszicista jegyeket is hordoznak. Fő művei az MTA és az MNG tulajdonában vannak.