Az 1842-ig külföldön nevelkedett festőművész édesapja a hessen-homburgi herceg titkára, édesanyja a budai udvari patikus lánya volt. Az 1840-es évek második felében Marastoni Jakab pesti festőiskolájában, majd Weber Henriknél tanult. Művészeti tanulmányait 1852-től Bécsben folytatta. Mivel eleinte szobrásznak készült, először a neves bécsi szobrász, Hans Gasser magánműhelyének látogatója lett. Később a nagyhírű Karl Rahl történeti festőnél folytatott festészeti tanulmányokat. 1859-től Rahl segédeként részt vett több bécsi monumentális falfestészeti együttes (Arsenal, görögkeleti templom, magánpaloták kifestése) kivitelezésében. Kiváló szakmai együttműködésüket jelezte, hogy bár ~ már letelepedett Pesten, 1864-ben egykori mestere visszahívta, hogy segédkezzen a bécsi, gmundeni, herrensteini falképek kartonjainak készítésénél, ill. a falképek megfestésénél. ~ lelkiismeretesen másolta és követte mestere akadémikus szemléletről tanúskodó munkáit, kartonjai tematikáját és stílusát, de ezzel egy időben hazai témák is foglalkoztatták. Az 1850-es években, bécsi tartózkodása alatt, s hazatérte után is több magyar témájú népéletképet és alföldi tájképet (A tiszttartó kikocsizik, 1850-es évek, Debrecen, Déri Múzeum; Parasztlakodalom, 1858, Magyar Nemzeti Galéria; Szüreti mulatság, 1858; Sulykoló asszonyok; A juhász a feleségével; A betyár kedvese; Hazatérő juhász; Betyár, 1860 k., Magyar Nemzeti Galéria; Ménes a zivatarban, 1862, Magyar Nemzeti Galéria; Zivatar a pusztán; Lovak a kovácsnál, Magyar Nemzeti Galéria; Aratóünnep) készített. Pusztai zivatart ábrázoló festményei a viharos ég mozgalmas, eleven, erőteljes lefestésével, Bécsben is kiállított képei (Lovak, 1854; Ménes a pusztán, 1860; Lovak a pusztán, 1863) pedig a lovak sajátos mozdulatainak és viselkedésének, ill. a ménesek szokásainak pontos megfigyelésével és a valósághoz közeli megörökítésével tűnnek ki. Csikós- és ménesképeinek mintáit egyébként a kutatás külföldi mesterek (Albrecht Adam, J. E. Gottlieb Prestel) munkáiban találta meg. Alföldi tájai (Pusztai táj gomolyfelhőkkel, magántulajdon; Táj gémeskúttal, 1860-as évek, Magyar Nemzeti Galéria), akvarell- és temperatanulmányai (Ménes, 1860-as évek, Magyar Nemzeti Galéria; Dunai táj lóúsztatással, 1860-as évek, Magyar Nemzeti Galéria; Felhőtanulmányok, Magyar Nemzeti Galéria) és friss táji környezetben elhelyezett életképei művészetét alkalmanként az impresszionistákhoz közelítik. Az 1850-es évek elejétől a Pesti Műegylet kiállításain szerepeltetett tájképeivel mind a közönség, mind a kritika körében sikereket aratott. A megrendelők igényeihez alkalmazkodó, virtuóz művészetével szinte minden műfajban otthonosan mozgott. 1859-ben Gellért püspök megtagadja a koronázást Aba Sámueltől című festményével részt vett a Pesti Műegylet által meghirdetett, a következő évi műlapra kiírt történeti festmény pályázaton. Számos hazai festőhöz hasonlóan foglalkozott újság- és folyóirat-illusztrálással. Petőfi halálát bemutató litográfiája allegorikus ábrázolásának (Az Ország Tükre melléklete, 1863. 12. szám, Magyar Nemzeti Múzeum) előképeit a síremlékszobrászatban találjuk meg. Marastoni Jakab karcolta rézre Petőfi Sándor János vitéz című költeményéhez készített rajzait, amelyek 1863-ban Az Ország Tükrében jelentek meg (Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum). Az Ország Tükre közölte 1868-ban azt a litográfiát is, amelyet Marastoni a Kun László meggyilkolása című ~-rajz nyomán készített. Attila halála, ill. Dobozi és hitvese (1850-es évek, Magyar Nemzeti Galéria) című festménye éppúgy a 19. századi irodalomban és a képzőművészetben egyaránt népszerű történeti témát dolgozott fel, mint a Szondi két apródja című szépiarajza (1860-as évek második fele, Magyar Nemzeti Galéria). Széchenyi apoteózisa című allegorikus olajfestményén (1867, magántulajdon) egykori bécsi mesterének, Hans Gassernek Széchenyiről mintázott, Izsó Miklós által kifaragott mellszobrát (1859) örökítette meg. Félakt (Nő képe) című, 1860 körül készített festményén (Magyar Nemzeti Galéria) még inkább a biedermeier korszak szemérmes, visszafogott érzékiségének hagyománya él tovább, később keletkezett női aktjai azonban (Fürdő nő, 1901; Múzsa; Vénusz születése) már erőteljes, bár mindig kifinomult erotikus vonzerejükkel hatnak. Az 1880–90-es években gyakran jelenít meg allegorikus és mitológiai témákat. A bacchánsnő motívumát Karl Rahl hatására többször is megfestette, s több változatban készült el az Amor és Psyche történetét feldolgozó jelenet is. Az 1890-es években készültek évszak-allegóriái (Nyár; Ősz). Kevés megrendelésre festett portréját ismerjük (Báró Hatvany Sándorné; Stróbl Alajosné), legtöbb arcképén családja tagjait ábrázolta (Fiatal nő arcképe; Lotz Ilona; Önarckép, 1890-es évek közepe; unokái arcképei). Nevelt lányáról készített kitűnő portréja (Kornélia fekete ruhában, 1896, Magyar Nemzeti Galéria) arcképfestészetének csúcspontját jelenti. Portréfestészetében a 19. század végén a preraffaelitizmus és a szecesszió hatására változások figyelhetők meg: a képek formátuma keskenyebb, pannószerű lesz, művészi megformálásuk pedig egyre dekoratívabb, klasszicizálóbb. Az 1860-as évektől – először a szintén Rahl-tanítvány Than Mórral, később egyedül – több magyarországi reprezentatív, monumentális falképfestészeti megbízást kapott. Első közös munkájuk a pesti Vigadó falfestményekkel történő díszítése volt, amelyre Pest város tanácsa kérte fel kettőjüket. A felkérést bécsi mesterük, Rahl is támogatta. A lépcsőházba 1864-ben a magyar mitológia elemeit összegyűjtő Ipolyi Arnold javaslatára Argyrius királyfi és Tündér Ilona történetét festették meg, azt az Itáliából származó mítoszt, amely Gyergyai Albert 16. századi széphistóriája óta, Vörösmarty népszerű Csongor és Tündéjén keresztül magyarrá vált. A történet jeleneteivel ~ a mennyezet alatt lévő négyszögletes falmezőt díszítette, Than pedig a főfalat festette ki. Bár a kifestés tematikája nemzeti vonásokat hordoz, a falképek megformálása Rahl akadémizmusának közvetlen hatását mutatja. Kompozíciói előképeiként ~ – Thanhoz hasonlóan – a reneszánsz művészeinek, Raffaellónak, Giulio Romanónak, Guido Reninek alkotásait használta fel. Az elkészült falképek fontos szerepet játszottak a középületeket díszítő, reprezentatív világi falképfestészet műfajának hazai meghonosításában és népszerűsítésében. A Vigadó kifestését mind a korabeli kritika (Kelety Gusztáv), mind a közönség lelkesen, elismeréssel fogadta. Thannal együtt kapott megbízást a Nemzeti Múzeum lépcsőházának kifestésére (1866–77) is. A körbefutó frízen az elsősorban mondai hátterű őstörténeti jeleneteket ~ festette meg, a történeti eseményeket bemutatókat pedig Than. ~ a kompozíciók egy részét (Vérszerződés; Hódolat Árpádnak) korábbi képzőművészeti ábrázolások, pl. Johann Nepomuk Geiger népszerű metszetsorozata nyomán festette meg, s előképként használta az egyházi festészet hagyományait (A kereszténység hirdetése) is. A Táltos regél a magyaroknak az őshazában, a Magyarok útban az új haza felé vagy a Pásztortól utat tudakoló ősmagyar harcosok című kompozíciókat jellemző életképszerű megfogalmazás az 1850–60-as években keletkezett életképeivel mutat szoros összefüggést. Fontos szerepet játszottak a nemzet múzeumát díszítő reprezentatív festészeti ciklus programjában az épület közművelődési funkciójával, vállalt feladataival egybehangzó allegorikus ábrázolások is. Az 1874-ben elkészült mennyezetfreskón a Fantáziát az Észlelés, a Hagyomány, az Ihletettség és a Lelkesülés allegorikus alakjai jelenítették meg, a Tudományt pedig az Igazság és az Önismeret mellett a tudományágak (Bölcsészet, Orvostudomány, Jogtudomány, Teológia, Történelem stb.) megszemélyesítői. A Nemzeti Múzeum falképeihez hasonlóan az olasz reneszánsz, elsősorban Raffaello művészete szolgált előképként az új Városháza dísztermének kifestésében is. 1875–77-ben ~ a Láng József tervei alapján felépült régi Műcsarnok mennyezeti lunettáiba festett allegorikus kompozíciókat. Az Operaház mennyezetének kifestése (1883–84), amelyre már egyedül, Than nélkül kapott megbízást, falképfestészetének egyik csúcspontja. Kiváló rajztudása, dekoratív színkezelése, formabiztonsága, könnyed festésmódja, amellyel a Zene apoteózisa című mennyezetképen a zene szárnyalását, dinamizmusát érzékeltette, nemcsak az épület reprezentativitására irányuló elvárásoknak felelt meg, hanem annak a nagyvilági elegancia iránti igénynek is, amely a kiegyezést követő „Gründerzeit” nagypolgárságának hatalmát, erejét fejezte ki. A Tudományos Akadémia újonnan felépített palotája első emeleti reprezentatív dísztermének falait (1887–91) Eötvös József, Trefort Ágoston, Horváth Mihály, Ipolyi Arnold és Fraknói Vilmos programja alapján a hazai művelődés egykori jeles képviselőit kiemelkedő uralkodóink környezetében ábrázoló triptichonokkal, a mennyezetet pedig allegorikus jelenetekkel díszítette. Sikerei nyomán számos középület kifestésére (az Országház lépcsőháza, 1896–98; Keleti pályaudvar) kapott megbízást. A korábbi neoreneszánsz előképek helyett az 1890-es években egyre inkább a barokk freskófestészet hagyományai, a látszatarchitektúra és az illuzionisztikus festői eszközök alkalmazása felé fordult. A végtelen felé kinyitott tereket gazdag művészi fantáziájáról tanúskodó dekoratív alakokkal és jelenetekkel népesítette be. A Hauszmann Alajos által épített Kúria (a mai Néprajzi Múzeum) nagycsarnokának stukkóval díszített mennyezetére (1894) az épület rendeltetésének (igazságszolgáltatás) megfelelően Justitia középponti figurája mellé az Igazság és a Béke, ill. a Bűn és a Megtorlás allegorikus alakja került. A budai királyi vár Habsburg-termének kifestése előtt Würzburgban tanulmányozta Tiepolo freskóit. Festészete népszerűségének oka ugyanakkor az is lehetett, hogy mindig alkalmazkodott a díszítendő épület sajátosságaihoz, stílusához és rendeltetéséhez. A Mátyás-templomot például síkszerűen megjelenített freskókkal díszítette, a lipótvárosi Szent István-bazilika mozaikkartonjait (1894–99) reneszánsz szellemben készítette el, Károlyi Istvánné palotája lépcsőházának mennyezetfreskóján pedig az impresszionizmus atmoszférafestészetéhez közelített. Az 1909-ben épült Párizsi Áruház (a volt Divatcsarnok) ún. ~-terme egy különleges építészeti megoldás eredménye: az új épület helyén állott kaszinó ~-freskókkal díszített egykori neoreneszánsz báltermét kapcsolták az áruház teréhez. Jelentős ~ művészetpedagógiai tevékenysége is. 1882-ben a hazai művészképzésben fontos szerepet játszó Mintarajztanoda gyakorló festészeti osztályának vezetésére, majd 1897-ben a Mesteriskola freskófestészeti tanfolyamának irányítására kérték fel.