Az Iparművészeti Iskolában Kimnach László növendéke volt. 1909-ben Párizsba ment, ahol néhány hónapig volt iskolatársa, Csáky József fogadta be szűkös otthonába. Építészeti tanulmányokat folytatott, majd egy festőakadémián Henri le Fauconnier lett a mestere. Míg az 1910-ben, a Salon d’Automne-on kiállított két festményén még nem érződött a kubizmus hatása (Paysage, Fleurs), addig az 1913-as Salon des Indépendants alkalmával bemutatott alkotások már annak erős befolyásáról árulkodtak, a későbbi szalonokon pedig már a kubistákkal szerepelt együtt. Az I. világháború alatt, a francia hadsereg katoná-jaként többek között Szalonikiben szolgált és az ott szerzett élmények, elsősorban a bizánci művészet megismerése nagymértékben meghatározták további művészi pályáját. Érdeklődése az iparművészet és a szobrászat felé fordult. Amikor Jacques Doucet megbízta, hogy vegyen részt neuilly-i villájának art déco stílusú berendezésében, kilincseket, fogantyúkat, faliszőnyeget, színes üvegablakot és különféle lakberendezési tárgyakat tervezett számára. Ezeknek egy része utóbb a párizsi Musée d’Arts Décoratifs gyűjteményébe került. Domborműveit, melyekben a kubista és bizánci stílusjegyeket ötvözte, 1923-ban, korának legjelentősebb galériájában, Léonce Rosenbergnél mutatta be nagy sikerrel. Ugyanabban az évben állította ki első szobrát (Totem) az Őszi Szalonon, amelyet azután számos másik követett. 1929-ben alapítója volt az U.A.M.-nak (Union des Artistes Modernes), amelynek csoportos kiállításain rendszeresen részt vett. 1940-1952 között az oyonnax-i Képzőművészeti Iskola-ban tanított rajzot, emellett folytatta festői és szobrászati tevékenységét, de többé már nem állított ki. Csak halála után kezdték újra felfedezni munkásságát.