Molnár Farkas Ferenc
(1897-1945)
1915-1917 között a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Pécsi-Pilch Dezső tanítványa volt, majd átiratkozott a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karára. 1920-ban politikai nézetei miatt kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait és visszatért szülővárosába. Részt vett a Pécsi Művészkör, majd az "expresszívek" csoportjának megalakításában. 1921 tavaszán Johan Hugóval és Stefán Henrikkel Olaszországban járt, itt készített tájképvázlatait hazatérte után dolgozta ki. 1921-1925 között a weimari Bauhausban tanult, Johannes Itten, Kandinszkij és Theo van Doesburg kurzusait látogatta. 1922-ben Stefán Henrikkel a Bauhaus grafikai műhelyében litografált lapokból mappát állított össze Itália címmel. Absztrakt kompozícióit a bécsi Ma folyóirat közölte. A Bauhausbücher sorozat negyedik darabjaként 1925-ben jelent meg Oskar Schlemmerrel és Moholy-Nagy Lászlóval közösen írt Die Bühne im Bauhaus című könyve. Walter Gropius közeli munkatársaként dolgozott. 1925-ben hazatért Magyarországra, két év múlva megszerezte építészmérnöki diplomáját és felhagyott festői, grafikusi tevékenységével. Tagja volt a CIAMnak és alapítója a magyar CIRPAC-csoportnak.