A bécsi Képzőművészeti Akadémián és Waldmüller szabadiskolájában, majd 1859-től Münchenben tanult. 1856-ban Brassóban és Szebenben tartózkodik, ahol arckép- és cégérfestésbő él. 1857-ben meghívást kap az Aichelburg grófok csehországi birtokaira. Itt több portrét fest a család tagjairól, s megismerkedik a marschendorfi birtokuk intézőjének árva húgával, Kudrina Janette-tel, akivel 1860-ban házasságot köt. Megbízásra készült arcmásainak ellenértékéből utazik 1859-ben Münchenbe, tanulmányai folytatására. Itt készült néhány korai főműve is (Önarckép, 1860; II. Lajos holttestének feltalálása, 1860, Dobozy Mihály és hitvese, 1861, valamennyi Magyar Nemzeti Galéria). A hazai nemzeti művészet megteremtése érdekében 1862-ben véglegesen Pesten telepedett meg. Két müncheni éve alatt készítette többek között 1859-ben a Caravaggio élete (1859, Magyar Nemzeti Galéria) című rajz sorozatát és a Savonarola máglyahalála (1860, Magyar Nemzeti Galéria) szénrajzát. Itthon azonban igen szerény volt a képek iránti kereslet. Ezért örömmel fogadta 1863-ban volt tanára, Piloty meghívását Münchenbe, ahol a mester vezetésével elkészíti a Bajor Nemzeti Múzeum számára a VII. Károly menekülését ábrázoló falképet. A kapott honoráriumból 1865 tavaszán európai körutazást tesz, majd visszatér Pestre. Első itthon készített nagy történelmi tablója, a Mohácsi vész (1866, Magyar Nemzeti Galéria). Egy évvel később festette az Egri nőket (1867, Magyar Nemzeti Galéria). Ahogy a század vége felé ritkultak történelmi tablói (Thököly Imre búcsúja apjától, 1875, Magyar Nemzeti Galéria; Zrínyi kirohanása, 1885, Debrecen, Déri Múzeum), úgy növekedtek oeuvre-jében életképei, tájai, portréi. Korán elhalt Ármin fiáról készült Kisfiú vajaskenyérrel (1875 k., Magyar Nemzeti Galéria), s az ugyanekkor festett és a Vöröshajú lány (Magyar Nemzeti Galéria) portréművészetünk bensőséges darabjai között is az élen áll. Szadai felhőtanulmányai, kisméretű tájképei (Parasztudvar pirosszoknyás leánykával, 1890-es évek; Alkonyati táj, 1880-as évek, mindkettő Magyar Nemzeti Galéria) korai plein air festészetünk eddig alig méltatott csúcsát jelzik. A század végén meginduló nagy építkezések során ~ is kapott megbízásokat freskók készítésére. Elsőként a Deák-mauzóleumba készített allegorikus képeket 1883-ban. A felépülő Operaházban csak részfeladatokkal bízták meg: 1884-ben az előcsarnok és díszpáholy falképeit és puttófrízeit készítette el. 1887–89 között a pécsi székesegyház Szent Mór- és Imre-kápolnáját festette ki, 1890–96-ban a budavári koronázó templomot, majd 1896–97-ben az kecskeméti Új Városházát. ~ 1871-től a Mintarajztanoda tanára, 1906-tól igazgatója. Ez alatt keze alól nemcsak a tehetséges tanítványok sora – Csók, Iványi Grünwald, Vaszary, Körösfői-Kriesch került ki –, de számos olyan szakmai cikk, tanulmány is, amelyeken növendékek egész légiója nevelkedett. Élete végéig alkotó munkával, festéssel, írással, tanítással foglalkozott. Szadán emlékmúzeum mutatja be munkásságát.