Művészeti tanulmányait 1927-ben a Podolini Volkman festőiskolában kezdte, 1928-ban Bortnyik S. Műhelyében folytatta. 1930-ban Párizsban telepedett le, ahol először reklámgrafikával foglalkozott. Festészete 1944-től bontakozott ki. 1955-től művészetelméleti írásai jelentek meg, majd faliszőnyegeket tervezett, művészfilmeket készített. 1960-tól világhírnevet szerzett, az Op Art művészet megteremtőjeként tisztelik. Stílusának számos követője van, iskolát hozott létre. Sikerei csúcsán műveiből több múzeum létesült: Franciaországban Gordes és Aix-en-Provence városában, Magyarországon Pécsett és Budapesten. Oslóban és New Yorkban ~ Center címen látható állandó kiállítása. Számos magas kitüntetés, kiállításokon elnyert aranyérmek, nagydíjak öregbítik hírnevét, New Orleans, Villeparisis, Pécs; Aix-en-Provence díszpolgára, a Cleveland-i egyetem díszdoktora; a Francia Becsületrend lovagja és tisztje. Felvett francia állampolgársága mellett mindvégig megőrizte magyarságát. Magyarországi indulására, itt kialakult szemléletére az 50-es évekig találunk hivatkozásokat. 1930-1938 között jelentek meg az axonometrikus szerkezetű kompozíciói (Paros, Royda, Zilah). Munkásságát különböző korszakokra osztotta. Az 1930-tól 1947-ig művelt festészetét tév-utaknak minősítette. A gömbölyded és elliptikus formák, amelyek a tengermosta kavicsok emlékét idézik (1947-54) a Belle Isle nevet kapták. A vonalas szerkezetű művek a Fekete-fehér (1951-63) és a Vonal periodus (1966-76) példái. A Vega csoport változatai a síkból kidomborodó, vagy a mélybe visszahúzódó, perspektivikus hatású művek (Vega-Sakk, 1968-69). Képépítési módszerének elve, hogy a szín és a forma azonos minőség. E kettő együtt az a plasztikai egység, amelyből kialakította szín-forma abc-jét. Felismerte a sokszorosított műben rejlő értéket, s tagadta az egyedi alkotás kiváltságát. Színes város elképzeléseinek megvalósulását szerte a világon számos épület és köztéri plasztika őrzi.