1916-ban családjával Pécsre költözött, ahol Martyn Ferencen keresztül megismerte Rippl-Rónai Józsefet, és maga is posztimpresszionista képek festésébe kezdett. 1920-ban csatlakozott a Pécsi Művészkör expresszionista csoportjához, szerepel a kiállításain. Itt ismerkedett meg a Pécsről származó építészekkel (Brauer Marcell, Forbáth Alfréd, Molnár Farkas), 1921 őszén pedig már weimari Bauhausban tevékenykedik. Elsősorban geometrikus, absztrakt képeket festett. A következő évben Kandinszkij műhelyében folytatta a munkát, és bejárt Theo van Doesburg De Stilj-kurzusára. Alapító tagja a KURI-csoportnak, rendszeres részvevője Oskar Schlemmer színpadi kísérleteinek zenészként és előadóként egyaránt. 1924-ben megalapította a Bauhaus-zenekart, melynek négy évig a vezetője. Színpadi szerepei mellett a színház megújításán is szorgoskodott, 1926 folyamándolgozta ki színpadterveit: Mechanikus színpad - Absztrakt revü; Gömbszínház. Miután a Bauhaus bezárja kapuit Weimarben, feleségével Berlinbe költözik, és közösen vállalnak belső építészeti munkákat. Európában éri őket a második nagy világágás is, előbb Scheveningben, majd Amszterdamban élnek. Bekapcsolódik a hollandi művészeti életbe és tagja lesz a Création nevű csoportnak. 1951-ben a tengeren túlra készül családjával, de a vízumot nem kapják meg, ezért Kanadában, Toronto külvárosában telepednek le. Rendszeresen kiállít, de a művészi közeg idegenül bánik vele. Élete első önálló kiállítására azonban itt kerül sor a torontói Ellington Galleryben 1956-ban. Miután megkapják az ehhez szükséges papírokat, 1958-ban New Yorkba emigrálnak. Élete végéig folyamatosan alkot, neve ismét feltűnik a nagy Bauhaus tagok között, de csak kevés bemutatón vesz részt.