A Zsolnay-gyár története
áttekintés
Pécsett az 1850-es években, egy néhány munkást foglalkoztató kerámia manufaktúra alakult meg. Tulajdonosa, a tekintélyes pécsi Zsolnay család fia, Ignác volt, akitől a kis üzem irányítását hamarosan öccse, Vilmos vette át. Zsolnay Vilmos rövid idő alatt színvonalas gyárrá változtatta a kis üzemet.
A festői ambíciókat tápláló, de az atyai óhajt követve kereskedelmi pályára lépő Zsolnay Vilmos 25 évesen, különösebb előképzettség nélkül kezdett el a 19. század közepén kerámiát gyártani. Nemcsak kitűnő ízléssel és üzleti érzékkel rendelkezett, hanem rendkívül fogékony volt a technikai újítások iránt is. Kitartó munkáját kiterjedt családja, gyermekei, vejei, majd unokái segítették, valamint a kor neves művészei, festők és szobrászok is, akik rendszeresen terveztek a gyárnak.
A Zsolnay gyár változatos dísztárgyai, az 1870es évektől kezdve elsöprő sikert arattak, s hamarosan a kor világkiállításain rangos díjakat nyertek. Remekeik nemcsak itthon, hanem a nemzetközi és tengerentúli piacon is rendkívül keresettek és népszerűek voltak. A luxustárgyak, vázák, dísztárgyak, szobrok egy részét eleve külföldi értékesítésre készítették, melyek a kor gazdag nagypolgári környezetébe illeszkedve eljutottak Ausztriába, Angliába, Németországba, Franciaországba, Amerikába, Japánba, Indiába, sőt Ausztráliába is.
A nagyszámban megmaradt Zsolnay kerámiák ma már a világ jelentős múzeumainak és magángyűjteményeinek legmegbecsültebb darabjai, s a gyűjtők, csak kivételes szerencsével juthatnak igen magas árakon egy-egy áhított darabhoz a hazai és nemzetközi műtárgypiacon.
A Zsolnay kerámiákat lelkesen kutató művészettörténészek, és gyűjtők munkáját nagymértékben segíti, hogy megmaradt a gyár szinte teljes dokumentációja, az iratanyagok, a tervrajzok, mintalapok valamint a formákat és díszítéseket tartalmazó könyvek is.
A gyár átvészelve két világháborút, az 1948-ban történő államosításáig maradt a Zsolnay család birtokában.